Transzformátorok - a feszültség transzformátorok
A transzformátorok, vagy röviden transzformátorok a 230V-os hálózati feszültséget 6, 12 vagy 24V-os extra alacsony feszültséggé alakítják át. Feszültségváltóként is fordíthatóak (latinul transformare = átalakítani, átalakítani). A világítástechnikában a kisfeszültségű fényforrásokkal működtetett lámpatestekhez transzformátorokra van szükség. A transzformátorok általában az elektrotechnika szerves részét képezik. A váltakozó feszültség csökkentéséért és növeléséért felelősek, és szinte minden olyan elektromos készülékben megtalálhatóak, amelynek üzemi feszültsége eltér a hálózati feszültségtől. A transzformátorok az általános áramellátásban is nélkülözhetetlenek, mivel az áramot csak nagyfeszültségű vezetékek segítségével lehet hatékonyan szállítani, és ezért utána transzformátorral újra át kell alakítani.
Az állandó feszültségű tápegységek két típusa
A lámpák működtetéséhez kétféle transzformátor használható: a hagyományos, mágneses transzformátor (K transzformátor) vagy az elektronikus transzformátor (E transzformátor). A hagyományos transzformátor mechanikus transzformátor, amelynek működési módja két tekercs kölcsönhatásán és az indukció törvényén alapul. Az elektronikus transzformátor viszont elektronikus áramkörök segítségével alakítja át a feszültséget. Előnye, hogy sokkal kompaktabb és könnyebb, mint egy hagyományos transzformátor.
A transzformátor története
Bár a hagyományos transzformátor alapjául szolgáló indukciós elv Michael Faraday 1831-es felfedezése óta ismert volt, az első transzformátort csak 50 évvel később fejlesztették ki. 1851-ben Lucien Gaulard és John Gibbs Londonban bemutatta találmányát, az első transzformátort. Négy évvel később azonban a magyar Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz bejelentette a szabadalmat. Ettől kezdve a transzformátorokat világszerte egy magyar cég értékesítette. Egy George Westinghouse nevű amerikai azonban a váltakozó áramú rendszer és így a transzformátor elterjesztésével vált ismertté.
